A tény, hogy a különböző hypervisorokat technikailag eltérő alapokra fejlesztik, azt eredményezi, hogy egy adott hypervisorra készült virtuális gép nem lesz kompatibilis egy másik gyártó hypervisorával. A problémát úgy oldották meg, hogy (mivel az alkalmazás a virtuális gép részeként érkezik, nem pedig a hagyományos installálható formátumban) minden nagyobb hypervisor gyártó támogatja az OVF-t (Open Virtualization Format). Ezt a formátumot használva az adott virtuális gép, módosítás nélkül futtatható a különböző hypervisorokon. A hátránya viszont az, hogy ennek a formátumnak a használatával (amit a Distributed Management Task Force, Inc szabványosított) bizonyos gyártóspecifikus hypervisor funkciók nem lesznek elérhetőek a szabványosítás miatt. Emiatt a múltban és valószínűleg a jövőben is néhány ügyfél arra kényszerülhet, hogy egyszerre többféle hypervisort futtasson az adatközpontjaikban.
A hypervisor hatása a teljesítményre
További rétegek beillesztése egy rendszerbe gyakran azt az érzetet kelti, hogy minden bonyolultabb lesz, és több energiára lesz szükség. Ez részben igaz az x86 szervervirtualizációra is, DE:
- Az x86 szerverek ez elmúlt években óriási teljesítménynövekedést értek el, ami napjainkban is zajlik
- A szervervirtualizáció nélkül használatos x86 szerverek átlagosan 15% alatti részarányt képviselnek
- Napjaink x86 szerverei és részegységei kifejezetten szervervirtualizációra optimalizáltak
- Majdnem az összes hypervisor stabil és teljesítmény optimalizált
Mindez azt jelzi, hogy a tipikus 10%-nál is sokkal kisebb a teljesítményveszteség, abban az esetben, ha nem valós idejű operációs rendszert használunk, szinte elhanyagolható.