Lépésről lépésre végigkísérjük azon az úton, amelyen a Windows virtuális asztal minden előnyét megismerheti, és amelynek eredményeként Ön és szervereze egy - az üzleti igényeinek legmegfelelőbb - virtuális asztali megoldást használhat.

Azure Virtual Desktop

Olvasson többet a kis- és középvállalatoknak előnyös hibrid felhő megoldásainkról!

Interjú Udo Würtz-cel, a Fujitsu európai részlegének helyettes technológiai vezetőjével.

– 2020 tavasszal a vírusjárvány kapcsán arról szóltak az informatikai hírek, hogy milyen óriási digitalizációs hullám zajlott le a gazdaság szinte minden szegmensében. Milyen hatással volt ez az adatközpontok világára?

– Egyrészt természetesen jócskán megnőtt a meglévő adatközpontok terhelése, hiszen jóval többen kezdték el használni a felhőszolgáltatásokat. Nagyon érdekes viszont, hogy számos vállalat szembesült a felhőszolgáltatások egy olyan hátrányával, amely normál esetben észrevétlen marad. Mindenki tudja, hogy a felhőben könnyen és szépen lehet bővíteni és csökkenteni a kapacitásokat. Az viszont már kevésbé egyértelmű, hogy nem igazán lehet lekapcsolni azokat. A karantén miatt számos vállalkozás, például szállodák, légitársaságok üzletmenete gyakorlatilag teljesen leállt, így a felhőszolgáltatásokra sem volt szükségük. Ám a szerződések általában olyanok, hogy valamilyen szolgáltatási szintet mindenképpen fenn kell tartani. Ezért akkor is fizetni kell valamiféle rendelkezésre állási díjat, ha éppen nem használják ki a felhőinfrastruktúrát. A saját adatközpontját időlegesen le tudja állítani egy vállalat, és így költségeket takaríthat meg, de a felhőkörnyezetet nem lehet ilyen egyszerűen lekapcsolni. Emiatt egyre többen kezdenek hibrid infrastruktúrában gondolkodni:

a feladatok, a terhelés egy jó részét tartsák benn a saját adatközpontban, és csak a hirtelen megugró igények kielégítésére vásároljanak kapacitást a felhőből.

Mi is a virtualizáció?

Az IT iparágon belül a virtualizációt napjaink interfészei közt arra használják fel, hogy „kivonatokat” készítsenek azok különböző rétegeiből. A túlságosan átfogó és behatárolt interfészek miatt az egyes IT „rétegek” (pl.: a szerver hardver , valamint a csatlakozó hálózati infrastruktúra) egymásra utaltsága gyakran rugalmatlanságot és alacsony kihasználtságot eredményez.
Például: Amikor egy réteget frissítenek, a többinél is frissítés szükséges. Vagy ha egy réteg csak egy, jól meghatározott szerepet tölt be, akkor a többi rétegeket másra már nem nagyon lehet felhasználni.

Ahhoz, hogy felül tudjunk emelkedni ezeken a rétegeken, egy kiegészítő rétegre – a virtualizációs rétegre – van szükségünk. Mivel a mai IT területén rengeteg túlszabályozott réteget találunk, a további elválasztó rétegek beékelésének lehetőségei szintén változatosak. Csupán pár virtualizációs technológiát kiemelve:

• I/O virtualizáció
• Szerver virtualizáció
• Hálózat virtualizáció
• Applikáció virtualizáció
• Tárhely virtualizáció
• Kliens virtualizáció
• Operációs rendszer virtualizáció
• …

Az utóbbi években több IT installációnál is felhasználták a fenti technológiák valamelyikét, hogy egyesítsék azok előnyeit, és hogy korszerű, dinamikus IT infrastruktúrát érjenek el velük.

A tény, hogy a különböző hypervisorokat technikailag eltérő alapokra fejlesztik, azt eredményezi, hogy egy adott hypervisorra készült virtuális gép nem lesz kompatibilis egy másik gyártó hypervisorával. A problémát úgy oldották meg, hogy (mivel az alkalmazás a virtuális gép részeként érkezik, nem pedig a hagyományos installálható formátumban) minden nagyobb hypervisor gyártó támogatja az OVF-t (Open Virtualization Format). Ezt a formátumot használva az adott virtuális gép, módosítás nélkül futtatható a különböző hypervisorokon. A hátránya viszont az, hogy ennek a formátumnak a használatával (amit a Distributed Management Task Force, Inc szabványosított) bizonyos gyártóspecifikus hypervisor funkciók nem lesznek elérhetőek a szabványosítás miatt. Emiatt a múltban és valószínűleg a jövőben is néhány ügyfél arra kényszerülhet, hogy egyszerre többféle hypervisort futtasson az adatközpontjaikban.

Szervervirtualizációval számos üzleti előny érhető el. A technológiát alapjában véve nevezhetjük újnak, de még sosem volt ennyire kifizetődő, mint manapság.

Először is, a legtöbb rendszerépítőnek az elérhető konszolidációs faktor volt a legfontosabb motiváció, amikor a cégükhöz történő szervervirtualizáció bevezetéséről döntöttek. Amikor a vevőnek lehetősége nyílik lecserélni 10 (vagy egyes esetekben még több) régi szerverét 1 olyan új szerverre, amelynek energia felhasználása megegyezik egy régiével, az hatalmas megtakarítást jelent mind a beruházási költség (CAPEX), mind a működtetési költség szintjén (OPEX – energia és helymenedzsment).

Az adattömeg folyamatos, gyors ütemű növekedésére reagálni kell. Ezért az IT-működés költségeinek és komplexitásának csökkentése érdekében sok IT-vezető konszolidálja tárolórendszereit. Ezzel pedig szó szerint robbanásszerűen megnő az egy rendszerben tárolt adatok mennyisége.

A virtuális szerverek voltaképpen tárolórendszeren elhelyezkedő fájlok plusz a rendszeradatok, vagyis a virtuális lemezképek (VHD-k) tárolása is adatok formájában történik. Ezért az adattárolás rendkívül lényeges a virtuális szerverek hatékony és megbízható üzemeltetése szempontjából.

A közelmúltban történt természeti és ember okozta katasztrófák felhívták a figyelmet a katasztrófaelhárítási (disaster recovery) koncepciók fontosságára.

Minél konszolidáltabb a tárolókörnyezet, annál sokrétűbb követelményeknek kell a tárolórendszernek megfelelnie.

Az IT-infrastruktúra erőforrások (szerverek, tárolók, hálózati kapcsolatok) gyors biztosításának igénye miatt rendkívül vonzó alternatíva lett a számítási felhő. A hagyományos infrastruktúra-bevezetés hosszú és bonyolult folyamat, míg az erőforrások felhőből történő kiosztásával az interneten keresztül többé-kevésbé azonnal biztosítható az igényelt konfiguráció. A nagyobb szervezetek közül sokan most építik ki belső felhő-infrastruktúrájukat saját adataik és alkalmazásaik támogatására – ez az ún. privát felhő.

A nagyvállalatok jelentős többségénél egyre nagyobb hangsúlyt kap a már meglévő hardver eszközök mind hatékonyabb módon történő kihasználása. Miért lenne ez másként a kis- és középvállalatoknál is? Közismert tény, hogy egy szokásos fizikai adatbázis, applikációs-, vagy webszerver kihasználtsága nagyon alacsony. Szerver virtualizáció segítségével többek között ez is jelentősen javítható:

• a fizikai szerver kiszolgálók kihasználtsága 10-20%-ról 85-90%-ra növelhető,
• radikálisan csökkenthető hardver- és hoszting költség, az energiafogyasztás,
• funkcionális elemek szétválasztásával növelhető a biztonság,
• könnyebb kezelhetőség (management) ("egy kattintással új szerver hozható létre"),
• dinamikus erőforrás (memória, tároló, hálózati sávszélesség, CPU idő) hozzárendelést teszt lehetővé különféle funkciót ellátó kiszolgálókhoz, és alkalmazásokhoz,
• megnövelt rendelkezésre állás biztosítható,
• különféle operációs rendszerek futtatása is lehetséges egyazon fizikai eszközön.